Községünk első írásos emlékének az 1209-ben II. András király által kiadott ajándékozó levelét tartjuk. Ebben a király a szentgyörgyi grófok elődjének, Sebusnak ajándékozza Szentgyörgy települést az uradalom további 4 községével – Cseklésszel, Pozsonyivánkával, Egyházfával és Éberharddal (latinul Ybreharth) egyetemben.

Az 1260-as feljegyzések szerint terra Eburhardinak említik községünket, 1311-ben már Villa Eberhardiként szerepel, 1390-ben Ebersdorf megnevezéssel találkozunk, 1397 pedig Eberharth. 1808-tól a magyar megnevezés Éberhárd, német megfelelője Eberhard – ahonnan a község neve származtatható – feltételezhető a község alapítója, de erről bizonyíték nincs. 

13. században Éberhardon a gázlón keresztül lehetett csak átjutni a Kis-Dunán Csallóközbe. Középkori jelentős hajóközlekedést bizonyítanak a különböző leírások kikötőről, vámszedésről. 1369-ben I. Lajos király engedélyezte a hídépítést.

Lakosságot illetően a 13. században németajkú volt a község. Ez a 16. századig követhető, ezután a falu teljesen kihalt. 1543-ban megoszlott a szentgyörgyi uradalom, és egy része zálogba került Mérey Mihályhoz. 1626 után a szentgyörgyi birtokrészt a Pálffy család szerzi meg, a másik Mérey Anna házassága által a Balassa családra száll át. A birtok részesei voltak még a Pázmány, Héderváry és Forgách család tagjai is.

A 17. században az uradalom és a vár fokozatosan, arcibiskup Szelepcsényi György (1595 – 1685) birtokába kerül. Ő a 17. századi magyar történelem jelentős alakja, aki szerény körülmények közt születve a legnagyobb és legjelentősebb világi és egyházi tisztségekhez jutott élete során. Mindebben védelmezője és fontos támogatója Pázmány Péter, esztergomi érsek volt. A Habsburg-ház hű pártfogójaként kemény reformáció ellenes politikát folytatott. 1674-ben 6 kálvinista szerzetest hozatott Éberhardra, itt kényszermunkát végeztetett velük.

A 19. században került Éberhard az Apponyiakhoz, akik annak idején Magyarország legnagyobb és egyike a legjelentősebb nemesi családok közé tartoztak. Apponyi György (1808 – 1899) uradalmának fő székhelyévé vált Éberhard , ő alakította át a kastélyt parkkal körülvett kellemes pihenőhellyé a mai neoklasszicista stílusra. Elsőszülött fia, Albert (1846 – 1933), aki kiváló szónok és politikus volt, családjával itt élt 1923-ig. A falu idősebb lakosai úgy emlékeztek rá, mint a község jótevőjére, aki nem restelt segítő kezet nyújtani árvíz, tűzvész, és a világháború idején. Politikai pályafutása során számtalan helyen megfordult, hat nyelven beszélt, többször járt Amerikában is Theodor Roosevelt vendégeként, akivel sokéves levelezésben állt. Roosevelt elnök európai látogatása során 1910. április 17-én az éberhardi kastély vendége is volt.

Csehszlovákia megalakulása után 1923-ban az éberhardi uradalom az államhoz került, a kastély, a park és gazdasági területek az állami mezőgazdasági iskola székhelyévé váltak, amely néhány névváltoztatást megélve máig is, immár nem a kastélyban, de a parkban található diákszállók épületében működik.

A második világháború alatt a község Csallóköz nagy részével együtt Magyarországhoz lett csatolva. De a háború után ismét visszakerült Csehszlovákiához. Századokon át a falu neve hangzásban változott. De 1946-ban a helyi komiszár a községi tanács ülését a nevét Malinovora változtatta Malinovskij marsall tiszteletére. Szerinte a marsall egy éjszakát és két napot töltött itt a frontátvonulásakor 1945-ben, de erre máig nincs bizonyíték.

A lakosság nagy része 1946-48 között erőszakos deportálás áldozata lett Cseh- és Magyarországra, az üres maradt portákra a lakosságcseréről szóló megegyezés szerint szlovák ajkú polgárok érkeztek.